Zászlók
Erő! Hűség! Remény!
A trikolór rövid története:
A korábban használt magyar színekhez, a fehérhez és vöröshöz a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld. A függőpecsétek selyemsodratában találkozunk először ezzel a színkombinációval, a 16. században zászlókon és egyéb tárgyakon láthatjuk. A Habsburgok magyarországi uralmának első kétszáz esztendejében inkább rendkívüli alkalmakkor, királykoronázásokon, tornajátékon volt használatos.
A Szent István-rend alapításakor 1764-ben a vörös és zöld lett a szalag színe, majd 1794-ben Martinovics Ignác fejtette ki vallomásában először, hogy a nemzet színeiül hármas színösszeállítást, a zöld-vörös-fehéret kívánták bevezetni.
Színei a korábban rögzült magyar címerből származnak (az ezüst vágások színe a heraldika szabályai szerint a zászlón fehér), és a magyar nemzet színeiként értelmezve zászlón ebben az összeállításban csak a reformkorban jelentek meg. 19. századi romantikus értelmezés szerint a piros sáv az „erőt”, a fehér a „hűséget” és a zöld a „reményt” szimbolizálta. A piros és fehér mellé harmadiknak a zöld színt József nádor első felesége, Alekszandra Pavlovna javaslatára vették fel. Ez a zászló 1848 előtt már jelen volt, de még nem terjedt el. Az 1848-as követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak” – szemben a Habsburgok fekete-sárga színeivel. Erről az áprilisi törvények 21. cikkelye rendelkezett. A piros-fehér-zöld zászló így hivatalosan elismert magyar nemzeti jelkép lett, amelyet 1848-49-ben már általánosan használtak polgári zászlóként.
A magyar történelem során számos magyar címere volt a magyarságnak mi ezek közül kettőt szoktunk használni.
Jelenlegi címer:
"Hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szentkorona nyugszik."
Az Országgyűlés több változat szavazása után a korábbi (1867-ben már használt) Kiscímert tette meg a Magyar Köztársaság címerévé.
Egyes részleteinek rövid leírása.
- Kettős kereszt: Számos vita övezi hazai használatának kezdetét. A szimbólum először III. Béla uralkodása idején 1190 körül jelent meg korabeli pénzeken és pajzsokon. A kettős kereszt csak később, a 13. században, IV. Béla uralkodásától állandósult a királyi pecséteken és a címeren. Ez a mai címerünk legrégibb eleme.
- A vörössel és ezüsttel hétszer vágott rész az "Árpádsávos" zászló színeiből ered. Zászlón először az 1270-es években fordul elő bizonyíthatóan.
- Zöld hármas halom: három hegységet (Tátra, Mátra és Fátra) jelképez.
- Szent korona: A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12. századtól napjainkig. Eredete valamint keletkezési helye és ideje a mai napig vitatott.
Magyar középcímeres zászló
Másik címer amelyet még szoktunk használni a Trianoni béke diktátumok előtt használt magyar középcímer. Használata számunkra a kárpát-medencei magyarság összetartozását szimbolizálja. Tisztelgés az elszakított területeken élő testvéreink iránt
Székely zászló
A székely zászló a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hivatalos zászlója és lobogója, mely az egyetlen székely családból származó erdélyi fejedelem, Székely Mózes 1601-ből ismert névjeles zászlaja alapján égszínkék mezőben arany csíkkal készült, a névjegy helyett a székely szimbólumokkal Nap és Hold, a Nap csillagváltozata díszítve. Így a nyolcágú Nap-csillag a jelenlegi nyolc székely szék (Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Bardóc-Miklósvárszék, Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék) egységének a jelképe, a telőben levő Hold pedig a székelyek hitének, reményének és bizakodásának szimbóluma.
A 16. század végéről fennmaradt zászlók és egyenruhák tanúsága szerint, a székelység által használt az arany-égszínkék-ezüst, valamint a vörös és fekete a kimondottan székely szimbólumszínek.
A zászló sajátos székely identitáshoz kapcsolódik. Használata révén nem a magyar zászló, egy magyar állami szimbólum tűnik fel Romániában mint a helyi magyarok szimbóluma. Így elkerülhetővé válik, hogy a magyarok jogos autonómiaigényét és az 1945 utáni európai békerendszerbe nem illeszkedő területi revizionizmust a románok összetévesszék.