Rossi: Mindig küzdeni fogunk és sosem adjuk fel!
A férfi A-válogatott szövetségi kapitányát a csapattal eltöltött első kilenc napjáról, valamint a Finnország és Görögország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzések tapasztalatairól kérdeztük.
A nyári hónapokat még a lehetséges kerettagok feltérképezésének jegyében zajlott, az ősz azonban meghozta az első közös munkával töltött napokat. Mik az első benyomásai a válogatott játékosairól?
Őszintén mondom, fantasztikusak voltak a játékosok! Az első pillanattól kezdve nagyon odafigyeltek arra, hogy mindent megcsináljanak az edzéseken, amit kérünk tőlük. Az edzőnek nincs annál jobb érzés, mint amikor a játékosaitól azonnal viszontlátja a pályán, amit kért tőlük. Egy szavam sem lehet rájuk, mert egytől egyig mindegyik játékos nagyon profin dolgozott és viselkedett. Azokra is igaz ez, akik ezúttal nem kaptak lehetőséget, mert ők is rettentő keményen dolgoztak és segítették a csapatot, így a görögök elleni győzelemben nekik is nagy részük van.
Mik azok a területek, amelyeken az első meccseink után a legtöbbet kell fejlődnünk?
Egyfelől sokkal jobban bíznunk kell magunkban és a képességeinkben, az ezekből adódó lehetőségeinket pedig szervezettebben kell kihasználnunk. Egész pontosan arra gondolok, hogy a védelmi vonalunk most még eléggé mélyen volt, ezt szeretném, hogy előrébb hozzuk. Emellett azt is szeretném, hogy agresszívebbek legyünk labdaszerzésben és az ellenfél kapujához közelebb próbáljunk labdát szerezni. Ezekhez azonban időre van szükség, és megfelelő önbizalomra. Ezeken fogunk dolgozni a következő összetartás alatt, az önbizalmunknak ráadásul jót tesz a keddi győzelem is. Egyébként októberben nagyon nehéz dolgunk lesz az észtek ellen, akikkel a görögöknek alaposan meggyűlt a bajuk. Láttuk a meccseiket és igen kellemetlen ellenfelek lesznek, ez egészen biztos.
Ugyan zártkapus mérkőzést játszottunk kedden, a szurkolók mégis hallatták a hangjukat a stadion mellől. A csapat és a szurkolók egymásra találása alighanem újabb lökést adhatna a folytatásra.
Ha jól figyeltem, akkor nagyjából negyedórával a meccs vége előtt érkeztek meg a szurkolók a Groupama Arénához. Minden bizonnyal látták a tévében, hogy a fiúk harcolnak, küzdenek a győzelemért, ezért úgy döntöttek, hogy valamilyen módon megpróbálják támogatni őket ebben a nehéz helyzetben. A szurkolóink fantasztikusak voltak még a stadionon kívülről is! Ahogy a mérkőzést követően is elmondtam, ez a gesztus bizonyítja, hogy a magyarok mennyire szeretik a focit és mennyire szeretnék támogatni a nemzeti csapatot. Az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a játékosok számára borzasztóan fontos a válogatott. Ugyanakkor sokszor a rajtunk lévő nyomás kicsit megnehezíti a dolgukat, hiszen többségében huszonéves fiatalokról beszélünk, akiknek még meg kell tanulniuk kezelni az ilyenfajta nyomást. A győzelem iránti vágyuk, küzdeni akarásuk azonban megkérdőjelezhetetlen. A szurkolók pedig olyan csapatot szeretnének látni, amely harcol és sosem adja fel. Jelen pillanatban éppen ezt tudom biztosra ígérni a szurkolóinknak, hogy mindig küzdeni fogunk és sosem adjuk fel.
